2012. jan. 8.

Tikk-takk

Hogy eltelt az idő, szinte észre sem venni, hogy menyire öregszünk. A teára várva gondolkodom, hogy valyon ha majd mesélem az életemet a gyerekeimnek, elhiszik-e, hogy mi mindenen mentem keresztül. Jón, rosszan, örömön, bánaton. Érdekes hogy ilyen fiatalon de mégis megöregedve ilyesmin gondolkodni... igen?nem? mindenki döntse el maga. Azt azért hadd áruljam el... de csak itt magunk között, hogy ha egy módon is de vállalom az életet. Nahát, hogy manapság milyen hamar meg lehet inni egy teát..., pedig még nem is álmodoztam róla. Remélem nem haragszik meg, hogy teám és ábrándozásaim melett megfeledkeztem, ne haragudj drága karórám. Tikk-takk tikk-takk s rohanok is tovább, de visszatérek még teám és ábrándaim mellé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése