Mámor...

"Egy érzés ami elszédít, egy ital ami megszédít, egy érintés ami szédít. Homályos képek, átvitt értékek, emlékezetes érintések, üdítő illatképek. Csak egyet tudok. Azt, hogy az életem mámora elveszett. Nincsenek érzések és éreintések amiktől megrészegednék, amiket csak úgy innék magamba. A mámor elveszett a keserű illat megjelent. Érdekes képzelet, sötét élvezet. Gyarló vétek, amiért élek. Tovább remélek, végül felébredek. Rossz ez az álom, inkább rémálom. Egyedül, a mámor nélkül. Csupa érzelem és érintés. igyuk együtt a mámor illatát, élvezzük minden pillanatát és mozzanatát. Hadd szédítsen mámor, ebben a kábító világban, amely elfedi a valóságot, még hogyha néhány pillanatra is. Kell ez mindenkinek kicsinek, nagynak. Jöhét sokféleképpen kicsinek és nagynak is. A sötétség elmarad és csak az élvezet marad..."

''Repertoár''

Itt van midnenkinek az élete. Ha így bele is gondolunk sok összefűzött száll. Sok bonyodalom, dráma komédia, akció. Néha még természetfeletti is talán. Meg a nyugalmat sem hagyhatjuk ki, mivel az is van néha az emberek életében. 

Egy élet mégis mennyi színdarab, mennyi szereplő. Sok szemszög, sok főszereplő, kevés kellékes. A sminkes a kritikus. A kritikus meg nem ír hanem szerepel. Sok lehetőség, annál több akadály, és számtalan sok végkimenetel.

Az élet olyan mit egy rosz repertoár, nem marad ki belőle semmi. Van benne bőven mi kell és még ami nem is kell (hát még inkább az utóbbiból). A különbség annyi, hogy itt nincs kellékes, sminkes az akad elég és kritizálnak is. A színpad nem egyszerűsödik egy színházra, kiterjed míg a gondolat. és percről percre új darab játszódik a repertoárunkban, csak a lépést tartsunk. Főleg mikor egy be nem jelentett színdarab kezdődik. A repertoárok színpontjai!

Jó szórakozást mindnkinke az élet színházában. Itt egyszerre vagyunk szereplők és nézők is, na meg, hogy ne felejtsem főként kritikusok.

....is!

Az öregeknek sokat lenne mit mondaniuk. Nagyon sok közüllük hasznos. Van ami tanulságos. Akad örömteli és szomorú pillanat is. Ha beleássuk magunkat a hallgatásba, olyan képek tárulnak elénk, amiket talán egy jó regényben sem találnánk meg. Főként ha úgy hallgassuk mint kiskorunkban az estimeséket. Sokan átnéznek az idősebbeken azt mondván, hogy idejétmúlt. Pedig ha tudnák egyesek, hogy az idősek mi mindent tudnak mesélni. Élményeket, tapasztalatokat, bánatot, örömöt. Nem hóbortosokról beszélek én most, hanem tekintéjre méltó aggastyánokról, akik kijárták az élet útját. Megtapasztalták azt, hogy mit jelent igazán élni. Nem csak itt a gép előtt ülni s olvasni, meg ilyen-olyan videókat osztogatni, hogy milyen jó vagy rossz emberek vannak a világban. Kinyitották a szemüket és tettek arról, hogy szebb jobb legyen a világ. Megint ez az utópikus gondolat a tökéletes világról. Pedig nincs messze, csak ki kell nyujtani a kezeket egy segítségre, van kinyitni a fülünket egy történetre, ami lehet nem mond nekünk sokat, de ha figyelünk a történet végén még ha szomorú is lenne egy mosolygó arcra találnánk. 

Sok rögtönzött önzetlenség ami nem arról szól, hogy megmutassuk mindenkinek, hanem, hogy átadjuk mindenkinek és midnenki így tegyen anélkül, hogy elismerést vagy jutalmat várna. Mert egy rögtönzött önzetlen kedvesség olyan, mint a bumeráng, előbb-utóbb visszarepül gazdájához. Erről is lehetne, mit mesélni, hogy van aki tudatosan tesz ilyent, mivel azt akarja, hogy segítse a lelkiismeretét.

Na ez elsodródott kissé de végül is eléggé kikerekedett. A lényeg, hogy nem mindig munkával-pénzzel vagy valaminek a feláldozásával segíthetünk valakin, hanem elég, hogy meghallgatunk és odafigyelünk egy történetre, ami talán életre szólóan is megváltoztathatja az embert.

Ezért is midnig kell tisztelni az időseinket, nem lehet tudni mikor tanulunk töllük valami újat. 

"Vonat"...az is...

Vonat

Fogjul ejtett

Megharapott

Magával ragadott

És elhagyott

Új vonat jött

És tovább lökött

Ugyanúgy megbökött

Majd megőrőlt

Újabb vonat

Visz mint a fogat

Meg mozgat

Majd le arat

Nem bírom

Ez a kínom

Hogy bízom

Odaadnám a karom

Fura érzés

Ez nem egy képzés

Csak egy újabb tévedés

Újabb mérgezés

További élvezet

Működik a szerkezet

Mint egy szervezet

De nehéz a tervezet

Kudarc

Most már nincs hátra arc

Drága mint a kvarc

Takart az arc

Itt legyen vége

Legyen végre béke