”Aperitif”

Így az életünk elején, hogy szépen kilépünk mindannyian a nagy világ felé és amit az első 5 néhány évben látunk tapasztalunk átélünk, az csak egy kis ízelítő épphogy, csak egy kis szelet vagy talán mondhatnám, hogy morzsa. Ahhoz képest, hogy mit tartogat számunkra az élet a többi években. Van egy bölcs mondás mi szerint ami elromolhat az el is fog romolni. Ez meg olyankor szokott történni mikor nem is számít rá az ember. Ettől függetlenül, hogy ha azt hiszed, hogy szar az élet, mindig van akinek szarabb/rosszabb. Persze ez nem vigaszként, mert az már mégis milyen vigasz valakinek a számára, hogy másnak rossz (nem modnom vannak ilyen kárörvendők, meg hasonló szerzemények). Hanem, hogy a panaszkodás helyett megoldást keresne az ember milyen jó lenne. Meg, hogyhanem másokat hibáztatna, hanem beismerné hibáját ébből tanulva legközelebb nem követi el ugyanazt a hibát.

Itt azért megoszlanak a vélemények, ugyanis egy kutyát meg tudsz tanítani, hogy ugyanazta  hibát ne csinálja, mert tudja, hohgy kap eyget vagy kaja megvonás lesz a tét és ezért nem cselekszi ugyanazt a hibát. Viszont az emberek azon lények akik, hogyha kapnak, vagy koplalnak akkor ias képesek, sokszor még tudatosan is elkövetni ugyanazokat a hibákat

Kis ízelítő a nagy világról. Sokszínű és sokoldalú meg sokféle, de ettől szép és jó. Ezért, hogyha kellenek a jó pillanatok akkor sajnálom, mert a rosszak nélkül nem adják őket, mert ez a kettő egy csomagban jön. És úgy ahogy az üzletben a csomagolás szép de a termék szar, úgy az életben is meg van rá az esély, hogy van amikor túl szép, hogy igaz legyen. Akkor nagy valószínűséggel csak álca, vagy rossz üzlet, hazugás, megjátszás, becsapás, kijátszás és még el lehet játszani a kifejezésekkel sokáig.

Viszont, hogy ne csak negatívumok maradjanak meg, persze vannak jók is, szép pillanatok, meghittség, igazság, nyeremény, szerzemény, szerelem, barátság és itt is el lehet játszadozni a gondolattal, mert mindenkinek meg van a saját vágya és álma. Jó étvágyat az ízelítőhöz!

Mámor...

"Egy érzés ami elszédít, egy ital ami megszédít, egy érintés ami szédít. Homályos képek, átvitt értékek, emlékezetes érintések, üdítő illatképek. Csak egyet tudok. Azt, hogy az életem mámora elveszett. Nincsenek érzések és éreintések amiktől megrészegednék, amiket csak úgy innék magamba. A mámor elveszett a keserű illat megjelent. Érdekes képzelet, sötét élvezet. Gyarló vétek, amiért élek. Tovább remélek, végül felébredek. Rossz ez az álom, inkább rémálom. Egyedül, a mámor nélkül. Csupa érzelem és érintés. igyuk együtt a mámor illatát, élvezzük minden pillanatát és mozzanatát. Hadd szédítsen mámor, ebben a kábító világban, amely elfedi a valóságot, még hogyha néhány pillanatra is. Kell ez mindenkinek kicsinek, nagynak. Jöhét sokféleképpen kicsinek és nagynak is. A sötétség elmarad és csak az élvezet marad..."

''Repertoár''

Itt van midnenkinek az élete. Ha így bele is gondolunk sok összefűzött száll. Sok bonyodalom, dráma komédia, akció. Néha még természetfeletti is talán. Meg a nyugalmat sem hagyhatjuk ki, mivel az is van néha az emberek életében. 

Egy élet mégis mennyi színdarab, mennyi szereplő. Sok szemszög, sok főszereplő, kevés kellékes. A sminkes a kritikus. A kritikus meg nem ír hanem szerepel. Sok lehetőség, annál több akadály, és számtalan sok végkimenetel.

Az élet olyan mit egy rosz repertoár, nem marad ki belőle semmi. Van benne bőven mi kell és még ami nem is kell (hát még inkább az utóbbiból). A különbség annyi, hogy itt nincs kellékes, sminkes az akad elég és kritizálnak is. A színpad nem egyszerűsödik egy színházra, kiterjed míg a gondolat. és percről percre új darab játszódik a repertoárunkban, csak a lépést tartsunk. Főleg mikor egy be nem jelentett színdarab kezdődik. A repertoárok színpontjai!

Jó szórakozást mindnkinke az élet színházában. Itt egyszerre vagyunk szereplők és nézők is, na meg, hogy ne felejtsem főként kritikusok.

....is!

Az öregeknek sokat lenne mit mondaniuk. Nagyon sok közüllük hasznos. Van ami tanulságos. Akad örömteli és szomorú pillanat is. Ha beleássuk magunkat a hallgatásba, olyan képek tárulnak elénk, amiket talán egy jó regényben sem találnánk meg. Főként ha úgy hallgassuk mint kiskorunkban az estimeséket. Sokan átnéznek az idősebbeken azt mondván, hogy idejétmúlt. Pedig ha tudnák egyesek, hogy az idősek mi mindent tudnak mesélni. Élményeket, tapasztalatokat, bánatot, örömöt. Nem hóbortosokról beszélek én most, hanem tekintéjre méltó aggastyánokról, akik kijárták az élet útját. Megtapasztalták azt, hogy mit jelent igazán élni. Nem csak itt a gép előtt ülni s olvasni, meg ilyen-olyan videókat osztogatni, hogy milyen jó vagy rossz emberek vannak a világban. Kinyitották a szemüket és tettek arról, hogy szebb jobb legyen a világ. Megint ez az utópikus gondolat a tökéletes világról. Pedig nincs messze, csak ki kell nyujtani a kezeket egy segítségre, van kinyitni a fülünket egy történetre, ami lehet nem mond nekünk sokat, de ha figyelünk a történet végén még ha szomorú is lenne egy mosolygó arcra találnánk. 

Sok rögtönzött önzetlenség ami nem arról szól, hogy megmutassuk mindenkinek, hanem, hogy átadjuk mindenkinek és midnenki így tegyen anélkül, hogy elismerést vagy jutalmat várna. Mert egy rögtönzött önzetlen kedvesség olyan, mint a bumeráng, előbb-utóbb visszarepül gazdájához. Erről is lehetne, mit mesélni, hogy van aki tudatosan tesz ilyent, mivel azt akarja, hogy segítse a lelkiismeretét.

Na ez elsodródott kissé de végül is eléggé kikerekedett. A lényeg, hogy nem mindig munkával-pénzzel vagy valaminek a feláldozásával segíthetünk valakin, hanem elég, hogy meghallgatunk és odafigyelünk egy történetre, ami talán életre szólóan is megváltoztathatja az embert.

Ezért is midnig kell tisztelni az időseinket, nem lehet tudni mikor tanulunk töllük valami újat. 

"Vonat"...az is...

Vonat

Fogjul ejtett

Megharapott

Magával ragadott

És elhagyott

Új vonat jött

És tovább lökött

Ugyanúgy megbökött

Majd megőrőlt

Újabb vonat

Visz mint a fogat

Meg mozgat

Majd le arat

Nem bírom

Ez a kínom

Hogy bízom

Odaadnám a karom

Fura érzés

Ez nem egy képzés

Csak egy újabb tévedés

Újabb mérgezés

További élvezet

Működik a szerkezet

Mint egy szervezet

De nehéz a tervezet

Kudarc

Most már nincs hátra arc

Drága mint a kvarc

Takart az arc

Itt legyen vége

Legyen végre béke

Érzés

Mégis mi emészti jobban az embert? Nos? Esetleg a mindenapi gondok, vagy a megtörtént hibák és kudarcok. Ezek inkább zavarják de fel nem emésztik az embert. A tétlenség, vagy a tett képtelensége. Ki nem mondott szavak, meg nem tett gondolatok. Ezek emésztik fel az embert. Az a gondolat, hogy ''mi lett volna ha...''. Sajnos miután az idő lejárt hiába kérdi az ember, hogy ha ezt teszem vagy úyg cselekszem, akkor mi lett volna. Megint az idő. Milyen érzés az, amikor nincs időnk? Botránkozunk, hogy nem volt elég az időnk. Viszont mikor végre meg van a szükséges idő, vagy még annál is sokkal több, akkor nem tudjuk, hogy mit is cselekedjünk. Túl sok időt gondolkodunk és ugyanúgy eltelik. Érzés amely mintha belülről tépne szét mindannyiunkat. Mintha meg is mérgezne, mert magával ragad és fogjul is ejt néha. Mire kiszabadulnánk belőle, máris egy újabb tévedéshez jutottunk.

Fura érzés

Ez nem egy képzés

Csak egy újabb tévedés

Újabb mérgezés

Válság

Baj van kérem szépen, mikor már az írók is válságban vannak. Nincs ihletük nincs új szerzemény, vagy egy újabb remekmű. Őrületbe kergető lehet az egész. Persze midnez az ember javára is fordítható, csak más szemszögből kell nézni a dolgokat. Kudarcban ott a vereség, de azontúl egy újabb esély a győzelemre. Sokan nem lépnek túl a vereségen, kimúlik a tettvágy, más útra lépnek. És minden egyes kudarc után más irány és csak egy újabb kudarc. menekülési tervnek jó de előle nem lehet elrejtőzni. A kisbabák sem egyik napról a másikra tanulnak meg járni. Nekünk sem sikerülhet midnen egyik percről a másikra vagy egyik napról a másikra. Viszont nehéz munkával, sok fáradozással és sok kudarccal el lehet érni a célokat. A dolog csupán annyi, hogy kitartónak kell lenni, és a hibákban meglátni az új esélyeket. A válságok is ilyenek legyen az akármilyen: gazdasági, írói stb. stb.

Edzés

Mégis mi edzi jobban a kardot? Talán a tűz? Vagy esetleg a jég? A tűzben formálódik-edződik-Ez jó, talán ez lesz a válasz. Viszont a jégben megszilárdul és meg erősödik-Akkor talán mégis  a jég. De ha előbb tűzben formáljuk és eddzük, majd jégben hűtjük, akkor edzett hajlékony és mégis szilárd lesz, mely nem törik meg  a próbáltatások alatt.
Nos akkor jöhet az edzés? Hát kezdjük. Tüzes tekintet és hidegvér. Izmok pattanásig feszülve.

Idő

Mindenkinek meg van az ideje. Kérdés, hogy mivel tölti el? Jelenleg én írással, más ennek olvasásával. Talán valaki épp táncol, vagy utazik, száguld, repül. Vagy van aki megáll és körbenéz, hogy az idő elszáll s csak a pillanat marad.

Érdekes, hogy mennyi időnk van, mégsem használjuk ki. Mindig csak pörgünk és nem nézünk körbe, mi az ami körülöttünk történik. Nem vesszük észre a pillanatokat amiket átélhetnénk, vagy megtapasztalhatnánk. Nem kell félreérteni nem a semmittevésről beszélek, azt a sportot is űzik páran. Hanem megélni a pillanatot, megéléséről, új barátságok, szerelmek kialakulásáról.

Vannak jó és rossz pillanatok ez tény és való. A kérdés csupán annyi, hogy merünk tévedni, rosszul érezni magunkat, az a pár jó pillanatért amit talán ha nem lassítunk észre sem veszünk. 

Igaz azért van akinek kevés az ideje, mert már lejárt neki vagy csak egyszerűen nem kapott belőle, annyit mint más. Érdekes, hogy ők mégis jobban kiélvezik azt a néhány percet, napot, hónapot mint más egy egész életet.

Az idő nem folytonos, vagy végtelen, de vége sincs, hanem egy körforgás amiben mind részt veszünk. Még egy kérdés, részt veszünk benne vagy csak elszáradunk és elhervadunk? De még ekkor is részt veszünk benne, mint a növények, melyek ősszel elmúlnak, de tavasszal újra nyílnak, a különbség annyi, hogy nekünk a tél és kopárság meg a ridegség marad meg, míg másoknak ott van a kikelet és a nyár öröme.

Szomorúság és vidámság, akárcsak a a Ying és  Yang, egyensúly és harmónia, vihar után derült ég. Mennyi hasonlóság, meg szinonima. De ne ez határozza meg, hogy mitől jobb a nyár vagy a tél, mindkettőben van szép meg csúnya is, jó is meg rossz is.

Épp ezért kell megtanulni együtt élni a rosszal, hogy megkaphasd a jót. Sohasem egyszerű, sőt egyszer-egyszer lehetetlennek tűnik. De a legjobb kardok azok amelyek tűzben edzettek és jégben hűltek. Ugyanígy van a temperamentummal és a hidegvérrel. Csak annyira kell meghajolni, hogy össze ne törjünk, mindezek után persze diadalt nyerni és örülni kell.

Mindez idő alatt csak egyre gondolj, az idő telik, de a pillanatok megállítják az időt. Igaz nem örökre csak annyira, hogy megérthessünk dolgokat, hogy szerethessünk s boldogok lehessünk.