2016. márc. 13.

Gondolat...

Csak egy pillanat amíg átfutja a testem és lelkem. Nem több egy villanásnál a fejemben és szememben egyaránt. Mégis van, hogy magával ragad. Elvisz messze. Vagy csak lefagyaszt. Sokszor van, hogy másokat megijeszt, vagy megnyugtat. Van, hogy minket nyugtat, esetleg megrémít. Ez mégis csak egy gondolat, ami fogva tart. Az is lehet, hogy kiszabadít. Van aki tudatosan esik rabjául. Más észre sem veszi, hogy eltelik az idő, míg gondolkodik. Ugyanakkor a gondolatnak nagy ereje van. Ez a sajátunk, a miénk. Senki sem veheti el. Megrontani s néha befolyásolni tudják, de mindezt, csak akkor, ha hagyjuk nekik. Néha meg is védhet.
A lényeg, hogy soha ne félj a gondolataidat szabadjára engedni. Fejlődhetsz is ezzel. Vagy csak egyszerűen megakadályozod önmagadat a megőrüléstől. Igaz, hogy a világ nagy, de a gondolatod lehet sokkal nagyobb. Ugyanakkor ne csak gondold, hanem cselekedd is. A gondolat tett nélkül mit sem ér. Csak simán gondolat marad ami nem teljesült be, vagy egyszerű elmélet mit nem vetettek gyakorlatba. Értelmét veszti és felemészt, vagy csak simán ismételten őrület lesz a vég.
Nos a lényeg az, hogy csak olvass, hanem lásd is amit olvasol. Ne csak játszódj, hanem élvezd a játékot. Ne csak énekelj, hanem gyönyörködj benne. Ugyanígy van az élettel ne csak élj napról napra, hanem használd ki, élvezd, játssz, gyönyörködj. 

2015. márc. 4.

”Aperitif”

Így az életünk elején, hogy szépen kilépünk mindannyian a nagy világ felé és amit az első 5 néhány évben látunk tapasztalunk átélünk, az csak egy kis ízelítő épphogy, csak egy kis szelet vagy talán mondhatnám, hogy morzsa. Ahhoz képest, hogy mit tartogat számunkra az élet a többi években. Van egy bölcs mondás mi szerint ami elromolhat az el is fog romolni. Ez meg olyankor szokott történni mikor nem is számít rá az ember. Ettől függetlenül, hogy ha azt hiszed, hogy szar az élet, mindig van akinek szarabb/rosszabb. Persze ez nem vigaszként, mert az már mégis milyen vigasz valakinek a számára, hogy másnak rossz (nem modnom vannak ilyen kárörvendők, meg hasonló szerzemények). Hanem, hogy a panaszkodás helyett megoldást keresne az ember milyen jó lenne. Meg, hogyhanem másokat hibáztatna, hanem beismerné hibáját ébből tanulva legközelebb nem követi el ugyanazt a hibát.
Itt azért megoszlanak a vélemények, ugyanis egy kutyát meg tudsz tanítani, hogy ugyanazta  hibát ne csinálja, mert tudja, hohgy kap eyget vagy kaja megvonás lesz a tét és ezért nem cselekszi ugyanazt a hibát. Viszont az emberek azon lények akik, hogyha kapnak, vagy koplalnak akkor ias képesek, sokszor még tudatosan is elkövetni ugyanazokat a hibákat
Kis ízelítő a nagy világról. Sokszínű és sokoldalú meg sokféle, de ettől szép és jó. Ezért, hogyha kellenek a jó pillanatok akkor sajnálom, mert a rosszak nélkül nem adják őket, mert ez a kettő egy csomagban jön. És úgy ahogy az üzletben a csomagolás szép de a termék szar, úgy az életben is meg van rá az esély, hogy van amikor túl szép, hogy igaz legyen. Akkor nagy valószínűséggel csak álca, vagy rossz üzlet, hazugás, megjátszás, becsapás, kijátszás és még el lehet játszani a kifejezésekkel sokáig.
Viszont, hogy ne csak negatívumok maradjanak meg, persze vannak jók is, szép pillanatok, meghittség, igazság, nyeremény, szerzemény, szerelem, barátság és itt is el lehet játszadozni a gondolattal, mert mindenkinek meg van a saját vágya és álma. Jó étvágyat az ízelítőhöz!

2015. febr. 19.

Mámor...

"Egy érzés ami elszédít, egy ital ami megszédít, egy érintés ami szédít. Homályos képek, átvitt értékek, emlékezetes érintések, üdítő illatképek. Csak egyet tudok. Azt, hogy az életem mámora elveszett. Nincsenek érzések és éreintések amiktől megrészegednék, amiket csak úgy innék magamba. A mámor elveszett a keserű illat megjelent. Érdekes képzelet, sötét élvezet. Gyarló vétek, amiért élek. Tovább remélek, végül felébredek. Rossz ez az álom, inkább rémálom. Egyedül, a mámor nélkül. Csupa érzelem és érintés. igyuk együtt a mámor illatát, élvezzük minden pillanatát és mozzanatát. Hadd szédítsen mámor, ebben a kábító világban, amely elfedi a valóságot, még hogyha néhány pillanatra is. Kell ez mindenkinek kicsinek, nagynak. Jöhét sokféleképpen kicsinek és nagynak is. A sötétség elmarad és csak az élvezet marad..."

2015. febr. 12.

''Repertoár''

Itt van midnenkinek az élete. Ha így bele is gondolunk sok összefűzött száll. Sok bonyodalom, dráma komédia, akció. Néha még természetfeletti is talán. Meg a nyugalmat sem hagyhatjuk ki, mivel az is van néha az emberek életében. 
Egy élet mégis mennyi színdarab, mennyi szereplő. Sok szemszög, sok főszereplő, kevés kellékes. A sminkes a kritikus. A kritikus meg nem ír hanem szerepel. Sok lehetőség, annál több akadály, és számtalan sok végkimenetel.
Az élet olyan mit egy rosz repertoár, nem marad ki belőle semmi. Van benne bőven mi kell és még ami nem is kell (hát még inkább az utóbbiból). A különbség annyi, hogy itt nincs kellékes, sminkes az akad elég és kritizálnak is. A színpad nem egyszerűsödik egy színházra, kiterjed míg a gondolat. és percről percre új darab játszódik a repertoárunkban, csak a lépést tartsunk. Főleg mikor egy be nem jelentett színdarab kezdődik. A repertoárok színpontjai!
Jó szórakozást mindnkinke az élet színházában. Itt egyszerre vagyunk szereplők és nézők is, na meg, hogy ne felejtsem főként kritikusok.

....is!

Az öregeknek sokat lenne mit mondaniuk. Nagyon sok közüllük hasznos. Van ami tanulságos. Akad örömteli és szomorú pillanat is. Ha beleássuk magunkat a hallgatásba, olyan képek tárulnak elénk, amiket talán egy jó regényben sem találnánk meg. Főként ha úgy hallgassuk mint kiskorunkban az estimeséket. Sokan átnéznek az idősebbeken azt mondván, hogy idejétmúlt. Pedig ha tudnák egyesek, hogy az idősek mi mindent tudnak mesélni. Élményeket, tapasztalatokat, bánatot, örömöt. Nem hóbortosokról beszélek én most, hanem tekintéjre méltó aggastyánokról, akik kijárták az élet útját. Megtapasztalták azt, hogy mit jelent igazán élni. Nem csak itt a gép előtt ülni s olvasni, meg ilyen-olyan videókat osztogatni, hogy milyen jó vagy rossz emberek vannak a világban. Kinyitották a szemüket és tettek arról, hogy szebb jobb legyen a világ. Megint ez az utópikus gondolat a tökéletes világról. Pedig nincs messze, csak ki kell nyujtani a kezeket egy segítségre, van kinyitni a fülünket egy történetre, ami lehet nem mond nekünk sokat, de ha figyelünk a történet végén még ha szomorú is lenne egy mosolygó arcra találnánk. 
Sok rögtönzött önzetlenség ami nem arról szól, hogy megmutassuk mindenkinek, hanem, hogy átadjuk mindenkinek és midnenki így tegyen anélkül, hogy elismerést vagy jutalmat várna. Mert egy rögtönzött önzetlen kedvesség olyan, mint a bumeráng, előbb-utóbb visszarepül gazdájához. Erről is lehetne, mit mesélni, hogy van aki tudatosan tesz ilyent, mivel azt akarja, hogy segítse a lelkiismeretét.
Na ez elsodródott kissé de végül is eléggé kikerekedett. A lényeg, hogy nem mindig munkával-pénzzel vagy valaminek a feláldozásával segíthetünk valakin, hanem elég, hogy meghallgatunk és odafigyelünk egy történetre, ami talán életre szólóan is megváltoztathatja az embert.
Ezért is midnig kell tisztelni az időseinket, nem lehet tudni mikor tanulunk töllük valami újat. 

2015. febr. 7.

"Vonat"...az is...

Vonat

Fogjul ejtett
Megharapott
Magával ragadott
És elhagyott

Új vonat jött
És tovább lökött
Ugyanúgy megbökött
Majd megőrőlt

Újabb vonat
Visz mint a fogat
Meg mozgat
Majd le arat

Nem bírom
Ez a kínom
Hogy bízom
Odaadnám a karom

Fura érzés
Ez nem egy képzés
Csak egy újabb tévedés
Újabb mérgezés

További élvezet
Működik a szerkezet
Mint egy szervezet
De nehéz a tervezet

Kudarc
Most már nincs hátra arc
Drága mint a kvarc
Takart az arc

Itt legyen vége
Legyen végre béke

2015. jan. 19.

Érzés

Mégis mi emészti jobban az embert? Nos? Esetleg a mindenapi gondok, vagy a megtörtént hibák és kudarcok. Ezek inkább zavarják de fel nem emésztik az embert. A tétlenség, vagy a tett képtelensége. Ki nem mondott szavak, meg nem tett gondolatok. Ezek emésztik fel az embert. Az a gondolat, hogy ''mi lett volna ha...''. Sajnos miután az idő lejárt hiába kérdi az ember, hogy ha ezt teszem vagy úyg cselekszem, akkor mi lett volna. Megint az idő. Milyen érzés az, amikor nincs időnk? Botránkozunk, hogy nem volt elég az időnk. Viszont mikor végre meg van a szükséges idő, vagy még annál is sokkal több, akkor nem tudjuk, hogy mit is cselekedjünk. Túl sok időt gondolkodunk és ugyanúgy eltelik. Érzés amely mintha belülről tépne szét mindannyiunkat. Mintha meg is mérgezne, mert magával ragad és fogjul is ejt néha. Mire kiszabadulnánk belőle, máris egy újabb tévedéshez jutottunk.


Fura érzés
Ez nem egy képzés
Csak egy újabb tévedés
Újabb mérgezés