2012. jan. 27.

Hoppá...

Szavak... Azt modnjuk mit érünk nélkülük, de mégsem tudjuk őket sokszor használni...

2012. jan. 21.

Aranyos...vagy inkább bájos?(vagy mégis szürkék manapság a hétköznapok))

"-Idefigyelj, nem megmndtam, hogy...óóó szia, ne haragudj észre sem vettelek, hogy megjötél.
-Rá se ráncs...Hát ez a gyerkőc meg mit ártott, hogy az ég veszedelmét is rá kell hozni.
- Ne is elegesd, már egyenesen bánom, hogy van! Csakis a csínevsen az esze, nem tanul, nem tisztel ez semit, senkit!!!
-Na de hisz egy négy éves csak nem lehet olyan rossz, amúgy is mit tanuljon.
-Na de már azt sem lehet, hogy mindent szanaszét dobál, meg...meg...meg, folyton ... még most is pelenkáztatni kell.
-Na akkor meg is van mit kell megtanítani neki.
-De hát, az anyja azt mondta, hogy nagyon aranyos, meg bályos, én egyik sem látom, csak a katasztrófát, meg káoszt. Nem is tudom, hogy tudja kordában tartani...na  de várjcsak te kis rosszcsont, haza az édesanyád s ellátka bajodat.
       Az nap késő este ért haza az anya. Betakarta fáradt férjét, majd ismét álomba ringatta kisgyermeküket. Az apa felébredt és akkor vette észre, hogy a baba valójában aranyos is és bájos is az édesanyja karjában. eszébe jtotta, hogy mit is látott meg ezelőtt tizen évvel egy szép pirospozsgás arcú szép lánykába. Aztán lábujhegeyn oda settenkedve, fülébe sűgta:
-A világ legarayosabb babája. Te meg a világ legbájosabb nője. "
-És puff, megint egy heppy end-ja lett a sztorinak.!!!! Mondtam, nem megmondtam, hogy manapság nem ez kell az olvasóknak, botrányt, káoszt akarnak, hátr meglelik benne sajátjukat.
-Na de főnök, a tegnap nem ezt mondta.
-Már megint belevágsza szavamba, csakis azért tartalak Pedro, mert tudom, hogy jól írsz. De ha sokat szemtelenkedsz, apádnak nem fogom tudni btartani szavam, hogy továbbra is itt tartsalak, már így is azt mondják, hogy kedvencem vagy...pedig mndeki a kedvencem...Megőrít már ez a vállalat, talán isten nyugasztalja, lehet mégis apádra kelett volna hallgassak.
-Főnök, adjon fél órát...átírom, lesz benne káosz, meg botrány is...csak azt isten szerelmére ne legyen hóbortos öngyilkos mint az apám....

2012. jan. 11.

Üresség...vagy mégsem?...

"Régi, elavult tinta és lap melett. A lap üress, dé mégis üresebbnek érzem magam mint a lap. Miért van ez így. Miért érzem magam egyedül, mikor annyi barát és ismerős körbe vesz. Egy idő után rájövök, hogy nem a körülöttem lévőkkel van a  baj. Velem, hisz üress vagyok, néha érzéktelen sok másszor pedig tele érzékekekl amiket nem értek. Talán csak nem kaptam meg a célom, igen ez lehet az ok. Keresnem kell magamnak egy célt, okot az életembe. Ezt az ürességet muszálj kitöltsem valamivel, mert ha nem bejülről emésztem fel magam. Nem kell aggódni, mert egyesek azt mondják, hogy amibe nem halsz bele attól csak erőseb lehetsz, valyon így kell mérni az erőt a világban, hogy ki mi mindenen ment keresztül? Nagy a  kavargás. Most már nem üresség hanem zavarodás. Ki érti ezt már, mert én nem. Érdekes, mert midnig azon vagyok, hogy ami van azt el kell fogadni s aztán tenni érte, hogy ne úgy legyen, de minek elfogadni?...Lehet, hogy sok ember gondolkodik így, de csak az is lehet, hogy az én gonzolataim. Mindenesetre, örvendek, hogy vannak akik, ha nem is értenek meg de legalább meg próbálják. Csak remélni tudom, hogy midnenki melett va egy ilyen személy, aki próbálkozik érte.

P.S.: Barátaidat értékeld, mert ők is értékesnek tartanak téged, ha bajba vannak segíts rajtuk, ha bajba vagy segítenek rajtad. Legalábis ez az elmélet, de nem csak segítségben lehet barátságra találni...Most mi van.., nem értem, üresnek éreztem az előbb magam, vagy mégsem. Tudom már, csak megingott egy kicsit az önbizalmam. Kösz, hogy így meghallgattál, s segítettél." .....Mi a tanulság, nem kell elárasztani, hogy ezt tedd azt tedd, legalábbis nem midnidg, mert legtöbbször így mesélve midnig rájönnek saját maguktól, a lényegre. Mi jóbarátok, csak ott kell legyünk, hogy végig hallgassuk őt. Nem azért de egy üress ember nem tudna ennyi mindent összehordani, ha nem lenne teli az élete... nem értünk egyet? Szerintem igen.

2012. jan. 10.

Na mégegyszer...(1.5)

Lássuk csak... nem is nagyon van mit írjak, mivel mindenki tud mindent, csak az a baj, hogy nem veszi észre, hogy tudja. Sajnos ez nagyon is igaz. Pedig tudod, hogy melyik tettet kéne vállaszd, de mégsem tudod, mert nehéz. Hadd mondjak valamit, télleg az , de nem azért mert az, hanem mert mi emberek tesszük nehézzé saját életünket és tetteinket. Másképp meg egyáltalán nem nehéz, csak egy kicsit logikusan gondolkozunk és meg is van. Értitek vagy nem? Hát remélem az előbbi. Hajrá, csak okosan.

Szesszió!

A leges legjobb időszak arra, hogy a diák rendbe szedje magát. Talán egy két sorozatot végignézzen. Esetleg vaegy regényt, amihez régebb kedve sem volt elolvasson. Feltalálja, hogy milyen sok ötlete van, hogy lefoglalja magát. Megtaláljon sok-sok új játékot az interneten. Még nagyon sokáig sorolhatnám, de lenne egy kérdésem mivel nem foglalkozik ilyenkor a diák? na?TANULÁSsal a vizsgákra. Vagy esetleg éppen blogot írjon. Hmm azt hiszem utóbbiban magamra találtam. Remélem sikerülnek a vizsgáim. Másnak is sok sikert.

2012. jan. 8.

Na mégegyszer...(1.0)

Kedves ... akárki. Hadd mondjam el, hogy mi emberek veletek együtt, ugyehabár mert mind emeberek vagyunk, nem vagyunk gondolatolvasók...Ha ezt, mondanám mindenki szarkasztikus meg cinikusnak tartana. De mikor az ember mérgesen néz rám, nekem fogalmam sincs ,hogy mi gondolat jár fejében. Ezért kérlek, mikor legközlebb valami bánt vagy valamiért dühösnek tetszik lenni, kérem jelezze szóban is, hogy tudjunk rajta segíteni vagy javítani. Köszönöm szépen megértésedet. Nem sértőképpen, de mindannyian tudjuk mikor valaki mérges, akkor baj van csak nem képes elmondani abban remélkedve, hogy kitaláljuk mi baja szegénynek. Sajnos ez nem így van, ezért a reklamációkat kérjük szóban leadni, ha lehet írásban is jó, mert el lehet kerülni a hangoskodásokat.

Fáradt barát, messenger verziós viccek

Hát igen így vasárnap délben nagy az unalom nála. De hát akkor másoljuk csak be azokat a vicceket:
1) 20 hülye van az osztályban! - szidja a gyerekeket a tanár.
- 21 - szól szemtelenül Móricka, a tanárra célozva.
- Tűnés kifelé a teremből! - bömböl a tanár.
Móricka kimegy, de az ajtóból még visszaszól:
- Így persze a tanár úrnak lesz igaza!
2)-Se keze se lába mégis dúdolva jön a világra...??
-??
-Fing..
3)Házaspár a jövőről elmélkedik:

- Mit tennél, ha én váratlanul meghalnék? - kérdi a férj.

- Ez nehéz kérdés... - gondolkodik el a feleség. - Azt hiszem, újra kellene gondolnom a lehetőségeket. Itt ez a nagy ház, nehezen tudnám fizetni a rezsit, meg a banknak a részleteket, ezért szerintem kiadnék 3 szobát három özvegy nőnek, vagy diáklánynak. És te mit csinálnál, ha én halnék meg?

A férj is elgondolkodik:- Hmmm... Azt hiszem, ugyanazt, amit Te...
4) A rendőr felesége otthon van három férfival.
Mikor a férj hazajön, a három ember kimegy az erkélyre elbújni, de csak három zsákot találnak, és abba bújnak bele.
Bemegy a rendőr a felesége szobájába:
- Tudom, hogy megcsalsz, most is férfi volt nálad!
Kimegy az erkélyre meglátja a három zsákot, az egyikbe belerúg, az elkezd ugatni. - Ebben csak egy kutya van - gondolja a rendőr.
Belerúg a másikba, az elkezd nyávogni. - gondolja ez biztos csak egy macska.
Belerúg a harmadikba, semmi. Belerúg még egyet, megint semmi.
Belerúg egy hatalmas nagyot, a pasi a zsákban végre megszólal:
- Krumpli vagyok, nem érted bakker, krumpli
5)A férj a halálos ágyán magához inti a feleségét:
- Drágám - mondja - te mindig kitartóan mellettem voltál, akkor is, amikor kirúgtak az állásomból, amikor az üzletem csődbe ment, amikor meglőttek, amikor elvették a házunkat, amikor az egészségem kezdett odalenni. Te mindig velem voltál és mellettem álltál. Tudod, mit gondolok?
- Mit, kedvesem? - kérdi a hű nej.
- Azt gondolom, hogy kurvára nem hozol szerencsét!
6)Medig veszekednek a süketek?
-Vilanyoltásig

Köszönöm, hogy gondoskodsz a lefáradásomról. Szívesen olvasnám további vicceidet, de legyenek köztük mondjuk olyan kétnapos szünetek.

Shrek nyomán, zöld történetek (bevezető)

Ez egy hosszabb irománynak készült volna, de eszembe jutott, hogy nincs rá időm, mert szesszió időszaka van és ha nem akar az ember kimaradni egy évet jobb az ha tanul. Ezért aztán csak egy rövidke törtnetet mesélek el, egy ogre lenne a főszereplője, nagyon szerette a gyerekeket, neve Shrek, egyesek talán ismerik is. Nem a szépségéről volt hírtes szegényke, de nem panaszkodhatott, mert nagy volt a királysága, egész gyerek birodalmakat tudott maga mögött. Volt egy közösség ahova el szokott járni, ez volt a kertészek közössége. Ott sok más hírességeket is megismert, mint például Égi a baróti báró, Kéki pirosszka távoli színrokona, Roller a híres keleti rajzoló harcművész s még sokan mások. Sajnos ez a rövid történet itt ér véget, mivel közeleg a vizsga és híres alanyunk egyre zöldebb.

Egy jó, fáradt barát, fáradt viccei

Estefele fáradt nap után érkezik az sms: Két szauna beszélget.-Téget miért zártak be. -Gőzöm sincsen.
Ugyanazon este egy másik sms: Apa kérdi fiát. -Mit csinálsz, hajat mosol víz nélkül? -Igen, mert azt írja a samponon, hogy száraz hajra.
Nagyon unatkozhatott, mert jön a kérdés, hogy mire használják az etiopok a szívószállat, de gondolkodni sem tudtam mert jött a válasz, hogy hálózsákként.
Na kérem szépen ebben mi a tanulság? Kicsi pélé szerint, ha fáradt vagy írj egy sms-t fáradt viccel a nem fáradt barátnak, hogy gondoskodj róla(hogy ő is lefáradjon). Üzenet neki: további fáradt vicceidet is várom.

Hamarosan...

Száz év, ezer év, mit ér ha nincs kivel megosztanunk. Hisz oly sokat élni,  miért?minek?kinek?, megmondom én. Nem kell ezer de még csak száz sem, csak annyi, hogy boldogok lehessünk, legyenek kikben megbízhatunk, kik megbízzanak bennünk, s valaki akit mi is boldoggá tehetünk. Boldogságot nem lehet csak osztani, ez az elmélet, de a gyakorlat sokszor megcáfolja az elméleteket. Ezért majd irományaim hamarosan következnek. Sok-sok jó szórakozás, poén, életről szólo dolgok, meg miegymás. Ki szereti a kalandot, humort az tartson velünk.

Hóbortos szerelem

De hisz ő oly szép oly bályos és szeretni való. Sajnos csak távolról nézhetem, de mégis oly közel érzem, hogy szinte át tudnám ölelni. Szeretem őt, és csak remélni tudom, hogy ő is érzi amit én. Ily távol lenni, s mégis így szivet melegíteni. Köszönöm, hogy vagy te szép nyári napsütés.

Tikk-takk

Hogy eltelt az idő, szinte észre sem venni, hogy menyire öregszünk. A teára várva gondolkodom, hogy valyon ha majd mesélem az életemet a gyerekeimnek, elhiszik-e, hogy mi mindenen mentem keresztül. Jón, rosszan, örömön, bánaton. Érdekes hogy ilyen fiatalon de mégis megöregedve ilyesmin gondolkodni... igen?nem? mindenki döntse el maga. Azt azért hadd áruljam el... de csak itt magunk között, hogy ha egy módon is de vállalom az életet. Nahát, hogy manapság milyen hamar meg lehet inni egy teát..., pedig még nem is álmodoztam róla. Remélem nem haragszik meg, hogy teám és ábrándozásaim melett megfeledkeztem, ne haragudj drága karórám. Tikk-takk tikk-takk s rohanok is tovább, de visszatérek még teám és ábrándaim mellé.

Volt egyszer egy...

   "Elég komor idő volt éppen december derekán, dehát mi gondoltuk akkor is boldgan vígadunk s egy hóembert építünk. Nehéz fáradalmak után meg is lett a hóember törzse s aztán szépen a feje, szeme, szája, orra na meg a kalapja s minden ami kell... Megvolt a hóember mégsem volt ott az ideje, hogy hazamenyjünk. Ekkor jött a nagy hógolyó csata. Mikor hazaértünk örvendtünk a jól telt napnak, mégis a szülők ojan furcsák, talán haragudtak mert ők nem jöhettek vagy csak irigyelték, hogy mi vizesek vagyunk ők meg nem. Most már tudom, hogy mérgesek voltak mert meg is fázhattunk volna a nagy hepehupéban. Ezért volt jó hogy a gyermeknek volt egyszer egy jol vitt kis magánélete, ami még meg van csak, csaaak az eltelt s még sokminden más is eltelt. Sebaj hisz úgysem tűnik az el. Mert ott lesznek a szemünk fényei akik majd továb viszik s aztán mégtovább míg örökre le nem áll a körforgás. Akkor barátim egyenlően mondom egyenlően! birálnak el jót s meg rosszat! S hiszem hogy eljő a szebb szabadabb világ  csak hinni s tenni kell nekünk érte. S majdan egymás hátának állva barátként, testvérként és ellenségként tartva egymást nézzük hogy mi elhullunk de a kerék mégis forog tovább." Mulandónak lenni nem azt jelenti, hogy minek hisz egyszer majdan úgy is meg így is..., hanem hogy építsünk, alkossunk, újat meg újat de mindig emlékezzünk a régire s tanuljunk belőle. "...miközben egyszer ezt mesélte egy filozófus én arra gondoltam, hogy volt nekem is egyszer egy gyermekkorom, de nem hasonlítot  ahoz, nem ám. Mégis hálás voltam édesanyámnak meg édesapámnak, hogy felneveltek, pedig nem volt könnyü robot nap után gyermekkel foglalkozni s mágis mosojogni neki mikor sírni tudott volna hogy vajon holnap mit eszünk.....mert boldogok voltunk s tudtuk...tudtuk...tudtuk, hogy eljő a mi időnk. Tanultam  multamból...megtanultam, hogy úgy éljek, hogy a végét ne bánjam.----ez is régen volt ezért mesélnek nekünk az öregek úgy, hogy "Volt egyszer egy...".