"-Idefigyelj, nem megmndtam, hogy...óóó szia, ne haragudj észre sem vettelek, hogy megjötél.
-Rá se ráncs...Hát ez a gyerkőc meg mit ártott, hogy az ég veszedelmét is rá kell hozni.
- Ne is elegesd, már egyenesen bánom, hogy van! Csakis a csínevsen az esze, nem tanul, nem tisztel ez semit, senkit!!!
-Na de hisz egy négy éves csak nem lehet olyan rossz, amúgy is mit tanuljon.
-Na de már azt sem lehet, hogy mindent szanaszét dobál, meg...meg...meg, folyton ... még most is pelenkáztatni kell.
-Na akkor meg is van mit kell megtanítani neki.
-De hát, az anyja azt mondta, hogy nagyon aranyos, meg bályos, én egyik sem látom, csak a katasztrófát, meg káoszt. Nem is tudom, hogy tudja kordában tartani...na de várjcsak te kis rosszcsont, haza az édesanyád s ellátka bajodat.
Az nap késő este ért haza az anya. Betakarta fáradt férjét, majd ismét álomba ringatta kisgyermeküket. Az apa felébredt és akkor vette észre, hogy a baba valójában aranyos is és bájos is az édesanyja karjában. eszébe jtotta, hogy mit is látott meg ezelőtt tizen évvel egy szép pirospozsgás arcú szép lánykába. Aztán lábujhegeyn oda settenkedve, fülébe sűgta:
-A világ legarayosabb babája. Te meg a világ legbájosabb nője. "
-És puff, megint egy heppy end-ja lett a sztorinak.!!!! Mondtam, nem megmondtam, hogy manapság nem ez kell az olvasóknak, botrányt, káoszt akarnak, hátr meglelik benne sajátjukat.
-Na de főnök, a tegnap nem ezt mondta.
-Már megint belevágsza szavamba, csakis azért tartalak Pedro, mert tudom, hogy jól írsz. De ha sokat szemtelenkedsz, apádnak nem fogom tudni btartani szavam, hogy továbbra is itt tartsalak, már így is azt mondják, hogy kedvencem vagy...pedig mndeki a kedvencem...Megőrít már ez a vállalat, talán isten nyugasztalja, lehet mégis apádra kelett volna hallgassak.
-Főnök, adjon fél órát...átírom, lesz benne káosz, meg botrány is...csak azt isten szerelmére ne legyen hóbortos öngyilkos mint az apám....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése