"Elég komor idő volt éppen december derekán, dehát mi gondoltuk akkor is boldgan vígadunk s egy hóembert építünk. Nehéz fáradalmak után meg is lett a hóember törzse s aztán szépen a feje, szeme, szája, orra na meg a kalapja s minden ami kell... Megvolt a hóember mégsem volt ott az ideje, hogy hazamenyjünk. Ekkor jött a nagy hógolyó csata. Mikor hazaértünk örvendtünk a jól telt napnak, mégis a szülők ojan furcsák, talán haragudtak mert ők nem jöhettek vagy csak irigyelték, hogy mi vizesek vagyunk ők meg nem. Most már tudom, hogy mérgesek voltak mert meg is fázhattunk volna a nagy hepehupéban. Ezért volt jó hogy a gyermeknek volt egyszer egy jol vitt kis magánélete, ami még meg van csak, csaaak az eltelt s még sokminden más is eltelt. Sebaj hisz úgysem tűnik az el. Mert ott lesznek a szemünk fényei akik majd továb viszik s aztán mégtovább míg örökre le nem áll a körforgás. Akkor barátim egyenlően mondom egyenlően! birálnak el jót s meg rosszat! S hiszem hogy eljő a szebb szabadabb világ csak hinni s tenni kell nekünk érte. S majdan egymás hátának állva barátként, testvérként és ellenségként tartva egymást nézzük hogy mi elhullunk de a kerék mégis forog tovább." Mulandónak lenni nem azt jelenti, hogy minek hisz egyszer majdan úgy is meg így is..., hanem hogy építsünk, alkossunk, újat meg újat de mindig emlékezzünk a régire s tanuljunk belőle. "...miközben egyszer ezt mesélte egy filozófus én arra gondoltam, hogy volt nekem is egyszer egy gyermekkorom, de nem hasonlítot ahoz, nem ám. Mégis hálás voltam édesanyámnak meg édesapámnak, hogy felneveltek, pedig nem volt könnyü robot nap után gyermekkel foglalkozni s mágis mosojogni neki mikor sírni tudott volna hogy vajon holnap mit eszünk.....mert boldogok voltunk s tudtuk...tudtuk...tudtuk, hogy eljő a mi időnk. Tanultam multamból...megtanultam, hogy úgy éljek, hogy a végét ne bánjam.----ez is régen volt ezért mesélnek nekünk az öregek úgy, hogy "Volt egyszer egy...".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése