Esős reggel volt. A szél fákat tépett ki a környéken. Ezek láttán azon kezdtem el gondolkodni hogy az embereket mi az ami kitépi a normális életükből, mi az ami megbolondítja, vagy épp a halálba kergeti őket?
Talán az embertársaik? Vagy talán a sors. Egyik sem. Saját maguk tépik ki a gyökereiket. Saját maguk térnek el egy megszokott életstílusol. Nekivágnak a járatlan útnak ami tele van meglepetésekkel,akadályokkal,amelyeket sokan nem tudnak legyőzni Ezek a dolgok kergetik az őrületbe az emberiséget vagy olykor ezek okozzák a halálukat az olyan embereknek akik egyik nap még ép eszüen gondolkodnak, másik nap már nem. Ha nem kéne mindenkinek megfelelni,vagy épp olyat tenni ami a mások javára szolgál akkor minden a legnagyobb rendben lenne. Ezért is jó lenne ha csak azokkal törődnénk akiket nagyon szeretünk és ne érdekeljen mi van másokkal. Kinek nem kabátja ne vegye magára. ,,Éld úgy minden egyes napod, mintha az utolsó lenne,,

Képzeld....

Ez egy értelmetlen, semmit nem mondó, hasztalan, meg mit tudom én milyen bejegyzés. Úgyohgy ne olvasd el, ha csak nem akarod hasztalanul tölteni az idődet, mivel ezek szerint tanulás helyett...a TÖBBIT már tudod.

ViCc 0.1

Ez egy fárasztó vicc....de nem a fárasztó kicsi durbincstól...egy sokkal magasabb szintű fáradt elmétől...
Két betépet hangya ül a fűben. Egyszer arra megy egy elefént. Erre az egyik hangya:- Elefánt, van ott egy morzsa állj rá. Az elefánt rá áll. Mire a hangya folytassa is:-Elefánt itt egy másik morzsa tedd a fejedre. Egy kis idő múlva megszólal a másik hangya:-Baszki, mekkora egy szendvics.

persze....remélhetőleg még sok folytatás következik...addig is ha már hangyáknál tartunk, a mi nap erre találtam:
Két hangya éhesen bandukol az erdőben. Meglátnak egy elefántot, amint közeledik feléjük. Az mondja az egyik:
- Itt az ebéd, kapjuk el!
- Jó de hogyan?
- Én elgáncsolom, aztán te ráveted magad, és megfojtod.

Kérdés...

Miért van az, hogy ha valami történik, akkor mindenki beleüti az orát, hogy igen, mert így, meg úgy kelet volna? Persze mikor meg kérdezik, akkor nem tudja, s fogolma sincs, hogyan, mit kell csinálni. Akkor hát kérdem én, miért nem modnják el akkor, amikor kérdk? Nem azért de mikor már megtörténnek a dolgok, akkor késő és azzal nem segít, hogyha okoskodónak tűnik...elég érdekes gondolatok...nemde? Ha nem tudunk valakinek segíteni az elejétől vagy közepétől, a végén ne mondjuk, hogy igen mert!!!...Nem másért, de az már nem segítség, ismételten köszönöm figyelmet...

Cím nélkül

Halandzsa, azaz félre beszélés... a Cím nélkül című rovat a fura szavak rövid és érthető magyarázatáról szól. Köszönöm a figyelmet!

Külön kiadás

Már december óta készül az irat, talán egy kissé késett meg  határidővel, de mivel egy remekmű...Remélem tetszeni fog Éjjeleken át meg hosszú órák hosszát gondolkodva...na meg és a többi és a többi...Ez untatott szövegen átugorva, a lényegre törve...talán itt az idő a folytatásra, hogy feltárjuk, most beszélt remekmű...de eelőbb, hadd mondjam el, hogy...
főnök: Pedro, már megnt ez a sz*r kerülgetése, még mindig nincs kész. Idén már a harmadik, hogy nem vagy kész időben a cikkeddel, így hát meg kérlek szépen, hogy egy hát alatt szedd össze magad. Vagy ha nem akkor repülsz!!!
Pedro: Rendben főnök, majd igyekszem...

Tea ábránd

Tikk-takk...tikk-takk.
Felszolgáló: Jó napot! A szokásos teát uram?
Vendég: Igen, köszönöm Yuri.

           Hogy eltelt az idő, de rég teáztam a híres Tompa kávézóban...Hmm...Így vissza gondolva, hol is tartottam az ábránddal, meg élettel...Talán valami szerep vállalás, vagy talán élet? Egye fene minek annyit gondolkodni. A lényeg, hogy az ember ne feledje el, hogy egy új nap, új lehetőség (kudarcra meg sikerre egyaránt), de hát minek ma lusta vagyok tehát akkor nem fog összejönni, de a jó oldalát nézem akkor rájövök, hogy elrontani sem tudom. S vajon miért...talán mert meg sem próbálom...Tikk-takk, tikk-takk...hirtelen a  nagy óra hangja akadt meg fülemben, s eszembe jutott, hogy ma még a mamát is meg kellen látogatni, hisz elfáradt öreg arca, ha meglát midig kisimul....

Felszolgáló: A fene egye meg ez az ember hébe-hóba jár be, de annál ritkábban fizet.
Főnök: Hóbortos ember, nagy filozófus. Majd legközlelebb fizet!!

Vízió

Régi elsárgult kép. Talán nem is oly régi, de mintha nagyon távol lenne. Eső az égből, zöld fű földből, finom kenyér kemencéből, jó bor szőlőből...egy szép délután mindazokkal akik számítanak, jó élmény, kellemes emlék..., s lejár a nap. Esteledik, ki-ki a saját kis elvonott szürke otthonában. Hol boldogság, gyerekek, hol szomorú egyedüllét. Nem érteni, pedig oly jó kis házibuli, meg sok kis összejövetel. Elmúlt. Csak a vasárnapi délutánok maradtak, néha még azok sem. Nem szabad felednünk önnmagunkat meg társainkat. Őrizzük egymás gondolatait, emlékeit... tanuljunk meg, hogy ne csak most hanem majd 10-20-30 év múlva is barátok azok kik most jó barátok. S majdan fáradt nyugdíjasként kiülve az udvarra s sakkozva nézve az unokákat, ne felejtsük, hogy még fiatalok vagyunk míg élünk!!!