Vízió

Régi elsárgult kép. Talán nem is oly régi, de mintha nagyon távol lenne. Eső az égből, zöld fű földből, finom kenyér kemencéből, jó bor szőlőből...egy szép délután mindazokkal akik számítanak, jó élmény, kellemes emlék..., s lejár a nap. Esteledik, ki-ki a saját kis elvonott szürke otthonában. Hol boldogság, gyerekek, hol szomorú egyedüllét. Nem érteni, pedig oly jó kis házibuli, meg sok kis összejövetel. Elmúlt. Csak a vasárnapi délutánok maradtak, néha még azok sem. Nem szabad felednünk önnmagunkat meg társainkat. Őrizzük egymás gondolatait, emlékeit... tanuljunk meg, hogy ne csak most hanem majd 10-20-30 év múlva is barátok azok kik most jó barátok. S majdan fáradt nyugdíjasként kiülve az udvarra s sakkozva nézve az unokákat, ne felejtsük, hogy még fiatalok vagyunk míg élünk!!!