Tikk-takk...tikk-takk.
Felszolgáló: Jó napot! A szokásos teát uram?
Vendég: Igen, köszönöm Yuri.
Hogy eltelt az idő, de rég teáztam a híres Tompa kávézóban...Hmm...Így vissza gondolva, hol is tartottam az ábránddal, meg élettel...Talán valami szerep vállalás, vagy talán élet? Egye fene minek annyit gondolkodni. A lényeg, hogy az ember ne feledje el, hogy egy új nap, új lehetőség (kudarcra meg sikerre egyaránt), de hát minek ma lusta vagyok tehát akkor nem fog összejönni, de a jó oldalát nézem akkor rájövök, hogy elrontani sem tudom. S vajon miért...talán mert meg sem próbálom...Tikk-takk, tikk-takk...hirtelen a nagy óra hangja akadt meg fülemben, s eszembe jutott, hogy ma még a mamát is meg kellen látogatni, hisz elfáradt öreg arca, ha meglát midig kisimul....
Felszolgáló: A fene egye meg ez az ember hébe-hóba jár be, de annál ritkábban fizet.
Főnök: Hóbortos ember, nagy filozófus. Majd legközlelebb fizet!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése