Esős reggel volt. A szél fákat tépett ki a környéken. Ezek láttán azon kezdtem el gondolkodni hogy az embereket mi az ami kitépi a normális életükből, mi az ami megbolondítja, vagy épp a halálba kergeti őket?
Talán az embertársaik? Vagy talán a sors. Egyik sem. Saját maguk tépik ki a gyökereiket. Saját maguk térnek el egy megszokott életstílusol. Nekivágnak a járatlan útnak ami tele van meglepetésekkel,akadályokkal,amelyeket sokan nem tudnak legyőzni Ezek a dolgok kergetik az őrületbe az emberiséget vagy olykor ezek okozzák a halálukat az olyan embereknek akik egyik nap még ép eszüen gondolkodnak, másik nap már nem. Ha nem kéne mindenkinek megfelelni,vagy épp olyat tenni ami a mások javára szolgál akkor minden a legnagyobb rendben lenne. Ezért is jó lenne ha csak azokkal törődnénk akiket nagyon szeretünk és ne érdekeljen mi van másokkal. Kinek nem kabátja ne vegye magára. ,,Éld úgy minden egyes napod, mintha az utolsó lenne,,