Érzés

Mégis mi emészti jobban az embert? Nos? Esetleg a mindenapi gondok, vagy a megtörtént hibák és kudarcok. Ezek inkább zavarják de fel nem emésztik az embert. A tétlenség, vagy a tett képtelensége. Ki nem mondott szavak, meg nem tett gondolatok. Ezek emésztik fel az embert. Az a gondolat, hogy ''mi lett volna ha...''. Sajnos miután az idő lejárt hiába kérdi az ember, hogy ha ezt teszem vagy úyg cselekszem, akkor mi lett volna. Megint az idő. Milyen érzés az, amikor nincs időnk? Botránkozunk, hogy nem volt elég az időnk. Viszont mikor végre meg van a szükséges idő, vagy még annál is sokkal több, akkor nem tudjuk, hogy mit is cselekedjünk. Túl sok időt gondolkodunk és ugyanúgy eltelik. Érzés amely mintha belülről tépne szét mindannyiunkat. Mintha meg is mérgezne, mert magával ragad és fogjul is ejt néha. Mire kiszabadulnánk belőle, máris egy újabb tévedéshez jutottunk.

Fura érzés

Ez nem egy képzés

Csak egy újabb tévedés

Újabb mérgezés

Válság

Baj van kérem szépen, mikor már az írók is válságban vannak. Nincs ihletük nincs új szerzemény, vagy egy újabb remekmű. Őrületbe kergető lehet az egész. Persze midnez az ember javára is fordítható, csak más szemszögből kell nézni a dolgokat. Kudarcban ott a vereség, de azontúl egy újabb esély a győzelemre. Sokan nem lépnek túl a vereségen, kimúlik a tettvágy, más útra lépnek. És minden egyes kudarc után más irány és csak egy újabb kudarc. menekülési tervnek jó de előle nem lehet elrejtőzni. A kisbabák sem egyik napról a másikra tanulnak meg járni. Nekünk sem sikerülhet midnen egyik percről a másikra vagy egyik napról a másikra. Viszont nehéz munkával, sok fáradozással és sok kudarccal el lehet érni a célokat. A dolog csupán annyi, hogy kitartónak kell lenni, és a hibákban meglátni az új esélyeket. A válságok is ilyenek legyen az akármilyen: gazdasági, írói stb. stb.

Edzés

Mégis mi edzi jobban a kardot? Talán a tűz? Vagy esetleg a jég? A tűzben formálódik-edződik-Ez jó, talán ez lesz a válasz. Viszont a jégben megszilárdul és meg erősödik-Akkor talán mégis  a jég. De ha előbb tűzben formáljuk és eddzük, majd jégben hűtjük, akkor edzett hajlékony és mégis szilárd lesz, mely nem törik meg  a próbáltatások alatt.
Nos akkor jöhet az edzés? Hát kezdjük. Tüzes tekintet és hidegvér. Izmok pattanásig feszülve.

Idő

Mindenkinek meg van az ideje. Kérdés, hogy mivel tölti el? Jelenleg én írással, más ennek olvasásával. Talán valaki épp táncol, vagy utazik, száguld, repül. Vagy van aki megáll és körbenéz, hogy az idő elszáll s csak a pillanat marad.

Érdekes, hogy mennyi időnk van, mégsem használjuk ki. Mindig csak pörgünk és nem nézünk körbe, mi az ami körülöttünk történik. Nem vesszük észre a pillanatokat amiket átélhetnénk, vagy megtapasztalhatnánk. Nem kell félreérteni nem a semmittevésről beszélek, azt a sportot is űzik páran. Hanem megélni a pillanatot, megéléséről, új barátságok, szerelmek kialakulásáról.

Vannak jó és rossz pillanatok ez tény és való. A kérdés csupán annyi, hogy merünk tévedni, rosszul érezni magunkat, az a pár jó pillanatért amit talán ha nem lassítunk észre sem veszünk. 

Igaz azért van akinek kevés az ideje, mert már lejárt neki vagy csak egyszerűen nem kapott belőle, annyit mint más. Érdekes, hogy ők mégis jobban kiélvezik azt a néhány percet, napot, hónapot mint más egy egész életet.

Az idő nem folytonos, vagy végtelen, de vége sincs, hanem egy körforgás amiben mind részt veszünk. Még egy kérdés, részt veszünk benne vagy csak elszáradunk és elhervadunk? De még ekkor is részt veszünk benne, mint a növények, melyek ősszel elmúlnak, de tavasszal újra nyílnak, a különbség annyi, hogy nekünk a tél és kopárság meg a ridegség marad meg, míg másoknak ott van a kikelet és a nyár öröme.

Szomorúság és vidámság, akárcsak a a Ying és  Yang, egyensúly és harmónia, vihar után derült ég. Mennyi hasonlóság, meg szinonima. De ne ez határozza meg, hogy mitől jobb a nyár vagy a tél, mindkettőben van szép meg csúnya is, jó is meg rossz is.

Épp ezért kell megtanulni együtt élni a rosszal, hogy megkaphasd a jót. Sohasem egyszerű, sőt egyszer-egyszer lehetetlennek tűnik. De a legjobb kardok azok amelyek tűzben edzettek és jégben hűltek. Ugyanígy van a temperamentummal és a hidegvérrel. Csak annyira kell meghajolni, hogy össze ne törjünk, mindezek után persze diadalt nyerni és örülni kell.

Mindez idő alatt csak egyre gondolj, az idő telik, de a pillanatok megállítják az időt. Igaz nem örökre csak annyira, hogy megérthessünk dolgokat, hogy szerethessünk s boldogok lehessünk.