Gondolkodás nélkül

 Minden reggel felkel az ember és újra meg újra nekivág a napjának. Függetlenül attól, hogy jó rossz, esik vagy hull, esetleg süt a nap; folytassa. Nem mindennap van meg a e tenni akarás vágya mégis megtesszük, mert a túlélési ösztön ezt súgja. Munka, pénz, megélhetőség. Így érezzük ezt kell tennünk, hogy megéljünk ebben a világban. Igaz a mai társadalmi normákkal s elvárásokkal ha része akarsz lenni a társadalomnak, be kell állni a sorba s haladni valamennyire a nyájjal. De ez sem teljesen igaz ebben is meglehet élni saját életedet csak rá kell jönni, melyik szabályt, hogyan tudod alkalmazni. De mégis az ember mindig akar valahova s valakihez tartozni. Sokan ezért saját magukat meghazudtolva elárulják saját érzéseiket, vágyaikat, gondolataikat csakhogy valakinek/valakiknek megfeleljenek. A szerelemben is ha ez történik s társadalomban is egyaránt elvesztődik az embernek az én képe. Mivel nem mutat semmi egyedit ami ő mégsem kell majd nekik. Ez annyit tesz, hogy megváltoznak valakiért aki pont azért hagyja el mert már nem saját maga. Ezek után több önértékelési próblémával mint azelőtt mennek tovább, nagyobb csomaggal a hátán lelkén. Végül elérni olyan helyre ahol elfogadnák de a terhei miatt nem kapja ő a helyét és saját magát kergeti őrületbe. Na ez így igaz is meg nem is. Van aki talpra áll és meggyógyul. Napról napra kisebb sebekkel ami megmarad de együtt tud élni vele, a seb megvan emlékeztetőül de  már nem fáj. Ugyanakkor vannak a személyek akik nap mint nap feltépik ezeket s sebeket és mélyebre hatolnak, nem ápolják őket, hogy helyre jöjjenek. Na ez így már egy teljesebb kép,de ez sem az egész valóság. Ugyanakkor mégis soknak lelkéig hatol az egész. Így a végére ennek a gondolatnak annyit, hogy a jó dolgok az ember komfort zónáján kívül történnek.

Újra meg újra

 Kezdjünk neki megint! Persze jó gondolat, viszont sok hátsó értelme is van az egésznek. Ha mindenki vissza tekint, hogy mi is volt eddigi életében el fárad. Pedig sokan alig 25-35 évesek. Miért van az, hogy ennyire megterhelő számunkra már az élet? Régebbi időkben is volt ennyi szar, ha nem több... Viszont nem voltak megtörve alatta az emberek. Inkább jobban motiválta őket a keményebb munkára s odaadásra az életükben meg a családban. Ugyanakkor őszintén tudtak mosolyogni kedvesükre családjukra egy fáradt nap végén. Nekünk meg nehezünkre esik egy kedves és őszinte szót szólni embertársainkhoz, családtagjainkhoz, kedvesünkhöz. Ez is mind szép és jó de nem teljesen igaz. Minden időben volt minden féle fajta ember s család egyaránt. Ami nem volt az a média meg sajtó, ami megmutassa milyen rideg is a világ, hogy elfeledjük milyen kedves és szerető is tud lenni. Ez ami megterheli az embereket, a sok szenny amivel befolyásolják őket. Persze nem lenne kötelező ezeket észre venni meg hagyni hogy befolyásolják az embereket, de könnyebb elmenekülni a valóságtól mint szembenézni vele. Üdv a mai világban, ami csak annyira elcseszett amennyire hagyja az ember, hogy elcsesszék neki. Jó szórakozást!

Gondolat...

Csak egy pillanat amíg átfutja a testem és lelkem. Nem több egy villanásnál a fejemben és szememben egyaránt. Mégis van, hogy magával ragad. Elvisz messze. Vagy csak lefagyaszt. Sokszor van, hogy másokat megijeszt, vagy megnyugtat. Van, hogy minket nyugtat, esetleg megrémít. Ez mégis csak egy gondolat, ami fogva tart. Az is lehet, hogy kiszabadít. Van aki tudatosan esik rabjául. Más észre sem veszi, hogy eltelik az idő, míg gondolkodik. Ugyanakkor a gondolatnak nagy ereje van. Ez a sajátunk, a miénk. Senki sem veheti el. Megrontani s néha befolyásolni tudják, de mindezt, csak akkor, ha hagyjuk nekik. Néha meg is védhet.
A lényeg, hogy soha ne félj a gondolataidat szabadjára engedni. Fejlődhetsz is ezzel. Vagy csak egyszerűen megakadályozod önmagadat a megőrüléstől. Igaz, hogy a világ nagy, de a gondolatod lehet sokkal nagyobb. Ugyanakkor ne csak gondold, hanem cselekedd is. A gondolat tett nélkül mit sem ér. Csak simán gondolat marad ami nem teljesült be, vagy egyszerű elmélet mit nem vetettek gyakorlatba. Értelmét veszti és felemészt, vagy csak simán ismételten őrület lesz a vég.
Nos a lényeg az, hogy ne csak olvass, hanem lásd is amit olvasol. Ne csak játszódj, hanem élvezd a játékot. Ne csak énekelj, hanem gyönyörködj benne. Ugyanígy van az élettel ne csak élj napról napra, hanem használd ki, élvezd, játssz, gyönyörködj. 

”Aperitif”

Így az életünk elején, hogy szépen kilépünk mindannyian a nagy világ felé és amit az első 5 néhány évben látunk tapasztalunk átélünk, az csak egy kis ízelítő épphogy, csak egy kis szelet vagy talán mondhatnám, hogy morzsa. Ahhoz képest, hogy mit tartogat számunkra az élet a többi években. Van egy bölcs mondás mi szerint ami elromolhat az el is fog romolni. Ez meg olyankor szokott történni mikor nem is számít rá az ember. Ettől függetlenül, hogy ha azt hiszed, hogy szar az élet, mindig van akinek szarabb/rosszabb. Persze ez nem vigaszként, mert az már mégis milyen vigasz valakinek a számára, hogy másnak rossz (nem modnom vannak ilyen kárörvendők, meg hasonló szerzemények). Hanem, hogy a panaszkodás helyett megoldást keresne az ember milyen jó lenne. Meg, hogyhanem másokat hibáztatna, hanem beismerné hibáját ébből tanulva legközelebb nem követi el ugyanazt a hibát.

Itt azért megoszlanak a vélemények, ugyanis egy kutyát meg tudsz tanítani, hogy ugyanazta  hibát ne csinálja, mert tudja, hohgy kap eyget vagy kaja megvonás lesz a tét és ezért nem cselekszi ugyanazt a hibát. Viszont az emberek azon lények akik, hogyha kapnak, vagy koplalnak akkor ias képesek, sokszor még tudatosan is elkövetni ugyanazokat a hibákat

Kis ízelítő a nagy világról. Sokszínű és sokoldalú meg sokféle, de ettől szép és jó. Ezért, hogyha kellenek a jó pillanatok akkor sajnálom, mert a rosszak nélkül nem adják őket, mert ez a kettő egy csomagban jön. És úgy ahogy az üzletben a csomagolás szép de a termék szar, úgy az életben is meg van rá az esély, hogy van amikor túl szép, hogy igaz legyen. Akkor nagy valószínűséggel csak álca, vagy rossz üzlet, hazugás, megjátszás, becsapás, kijátszás és még el lehet játszani a kifejezésekkel sokáig.

Viszont, hogy ne csak negatívumok maradjanak meg, persze vannak jók is, szép pillanatok, meghittség, igazság, nyeremény, szerzemény, szerelem, barátság és itt is el lehet játszadozni a gondolattal, mert mindenkinek meg van a saját vágya és álma. Jó étvágyat az ízelítőhöz!

Mámor...

"Egy érzés ami elszédít, egy ital ami megszédít, egy érintés ami szédít. Homályos képek, átvitt értékek, emlékezetes érintések, üdítő illatképek. Csak egyet tudok. Azt, hogy az életem mámora elveszett. Nincsenek érzések és éreintések amiktől megrészegednék, amiket csak úgy innék magamba. A mámor elveszett a keserű illat megjelent. Érdekes képzelet, sötét élvezet. Gyarló vétek, amiért élek. Tovább remélek, végül felébredek. Rossz ez az álom, inkább rémálom. Egyedül, a mámor nélkül. Csupa érzelem és érintés. igyuk együtt a mámor illatát, élvezzük minden pillanatát és mozzanatát. Hadd szédítsen mámor, ebben a kábító világban, amely elfedi a valóságot, még hogyha néhány pillanatra is. Kell ez mindenkinek kicsinek, nagynak. Jöhét sokféleképpen kicsinek és nagynak is. A sötétség elmarad és csak az élvezet marad..."

''Repertoár''

Itt van midnenkinek az élete. Ha így bele is gondolunk sok összefűzött száll. Sok bonyodalom, dráma komédia, akció. Néha még természetfeletti is talán. Meg a nyugalmat sem hagyhatjuk ki, mivel az is van néha az emberek életében. 

Egy élet mégis mennyi színdarab, mennyi szereplő. Sok szemszög, sok főszereplő, kevés kellékes. A sminkes a kritikus. A kritikus meg nem ír hanem szerepel. Sok lehetőség, annál több akadály, és számtalan sok végkimenetel.

Az élet olyan mit egy rosz repertoár, nem marad ki belőle semmi. Van benne bőven mi kell és még ami nem is kell (hát még inkább az utóbbiból). A különbség annyi, hogy itt nincs kellékes, sminkes az akad elég és kritizálnak is. A színpad nem egyszerűsödik egy színházra, kiterjed míg a gondolat. és percről percre új darab játszódik a repertoárunkban, csak a lépést tartsunk. Főleg mikor egy be nem jelentett színdarab kezdődik. A repertoárok színpontjai!

Jó szórakozást mindnkinke az élet színházában. Itt egyszerre vagyunk szereplők és nézők is, na meg, hogy ne felejtsem főként kritikusok.

....is!

Az öregeknek sokat lenne mit mondaniuk. Nagyon sok közüllük hasznos. Van ami tanulságos. Akad örömteli és szomorú pillanat is. Ha beleássuk magunkat a hallgatásba, olyan képek tárulnak elénk, amiket talán egy jó regényben sem találnánk meg. Főként ha úgy hallgassuk mint kiskorunkban az estimeséket. Sokan átnéznek az idősebbeken azt mondván, hogy idejétmúlt. Pedig ha tudnák egyesek, hogy az idősek mi mindent tudnak mesélni. Élményeket, tapasztalatokat, bánatot, örömöt. Nem hóbortosokról beszélek én most, hanem tekintéjre méltó aggastyánokról, akik kijárták az élet útját. Megtapasztalták azt, hogy mit jelent igazán élni. Nem csak itt a gép előtt ülni s olvasni, meg ilyen-olyan videókat osztogatni, hogy milyen jó vagy rossz emberek vannak a világban. Kinyitották a szemüket és tettek arról, hogy szebb jobb legyen a világ. Megint ez az utópikus gondolat a tökéletes világról. Pedig nincs messze, csak ki kell nyujtani a kezeket egy segítségre, van kinyitni a fülünket egy történetre, ami lehet nem mond nekünk sokat, de ha figyelünk a történet végén még ha szomorú is lenne egy mosolygó arcra találnánk. 

Sok rögtönzött önzetlenség ami nem arról szól, hogy megmutassuk mindenkinek, hanem, hogy átadjuk mindenkinek és midnenki így tegyen anélkül, hogy elismerést vagy jutalmat várna. Mert egy rögtönzött önzetlen kedvesség olyan, mint a bumeráng, előbb-utóbb visszarepül gazdájához. Erről is lehetne, mit mesélni, hogy van aki tudatosan tesz ilyent, mivel azt akarja, hogy segítse a lelkiismeretét.

Na ez elsodródott kissé de végül is eléggé kikerekedett. A lényeg, hogy nem mindig munkával-pénzzel vagy valaminek a feláldozásával segíthetünk valakin, hanem elég, hogy meghallgatunk és odafigyelünk egy történetre, ami talán életre szólóan is megváltoztathatja az embert.

Ezért is midnig kell tisztelni az időseinket, nem lehet tudni mikor tanulunk töllük valami újat.