"Ejj... Szegény székely baka. Megjárta már a poklot. Megvívta már a szívek harcát es. S mikor azt látja, hogy süllyed és süllyed, ordítani tudna. Mégsem teszi. Húsz esztendeje már eladó. De baj van, ha már a halálnak sem kell húsz esztendő. Ordítana, csakhogy belefáradt. Belefáradt a gyűrődésbe, belefáradt a harcba, még tán az életbe is. S nem tudja, hogy a világból kifele merre fusson, mert azon úton még vissza nem jött senki, hogy elmondja, merre, s hol kell balra a második ajtón bémenni....".....
-Nohát komám, hozod-é mán azt a kancsó finom bort éjj...? Csakazértis a régi meg új időkre..
-Ejnye komám barátim, csak óvatosan, mert visszaüt...
-Hadd üssön, úgyis kaptam eleget s még kapok... legelább addig pihenőképp hadd igyak...
"Új idő-új kezdet, új erő-új végzet. A baka ismét talpon hadd meneteljen. Az út előre van, az élet még hátra van. Fiatal a baka, az életet hadd tapasztalja. Egy kancsó bor, egy éjszaka no meg a régi jó barátok, reggelre tovább állok. Ordítok, fáradt már nem vagyok. A hangomat most hallgassátok. Hazugságot nem mondok."
Táltos paripánkon odaszállunk
Hazahív fű, fa, lomb, s virág.Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.
Döntsük hát el, hogy hol állunk!!! Belefáradunk, vagy tovább álljuk a sarat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése